A 2006-2012. közötti ciklusban a presbitériumot a következő gyülekezeti tagok alkotják:

Dunaharasztiban

Badacsonyi Ágnes 1974. áprilisában születtem, azóta Dunaharasztin élek. Jelenleg Óvónőként dolgozom a Dunaharaszti Napsugár Óvodában. 1992-ben kerültem a gyülekezetbe, és 1997. május 11.- én konfirmáltam. Azóta a gyermek- és az ifjúsági munkában kaptam szolgálatokat, és a gyülekezet zenekarának vagyok a tagja. Bemutatkozásként egy verset hoztam, mely elmondja, hogyan kerültem ebbe a gyülekezetbe, és milyen változást hozott az életembe az élő Istennel való találkozás: Évekig kerestem helyem a világban, De még a gimnáziumban sem találtam. Fontos volt számomra a barátság, szeretet, De nem találtam erre alkalmas helyet- s embereket. Egy napon magamat Erdélyben találtam Keresztény közösség kicsiny csapatában. Nem ismertem őket, idegen voltam, De a jég hamar megtört, s befogadtak gyorsan. Sok dologban gyönyörködhettem e héten: Az erdélyi táj szépségében, Az idősek befogadásában, az ifjúság lelkesedésében, És az erdélyi magyarok nagy szeretetében. Mikor haza értem közösségben voltam. Nyitott emberek felé fordulhattam. Bizalom, szeretet, barátság, Isten Ezek a szavak új értelmet nyertek életemben. Akkor még nem tudtam, Most már tudom, hiszem, Hogy ezt az utat Isten jelölte ki nekem. Ő tanított meg hatalmas dolgokat, Fellelni a bennem lévő tulajdonságokat. Szeretni, elfogadni, tűrni szüntelen, S más örömében is örömömet lelnem. De a legfontosabb, mit nem felejthetek, Az az áldozat, amit értem is megtett. Elküldte Fiát, hogy az én életem Bűneiből újra tiszta legyen. Megmutatta az utat, amin járhatok, De a döntéshozást nekem kell vállalnom. Gondot visel rólam minden helyzetben, De figyelnem kell rá, hogy ezt észrevegyem. Szürke hétköznapok, terhektől roskadok, S nem látom Őt, a tündöklő Napot. De ha felnyílik szemem, s megnyílik szívem Örömmel mondom ki: TIÉD AZ ÉLETEM! (2003.)

Bujdosó Ambrus Református szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot. A gyülekezettel a konfirmációm óta van igazi kapcsolatom. A konfirmáció után az ifjúsági órákon érlelődött meg bennem az Isten utáni vágyakozás. Lelki ébredésem egy balatonszárszói konferencián történt meg. A gyülekezet életében mindig aktívan próbálok tevékenykedni. A templom körüli munkák elvégzésében ma is, korábban a nyaraló rendberakásában, az énekkar munkájában rendszeresen részt vettem. A feleségemet a gyülekezetben ismertem meg és 6 éve élek vele boldog házasságban.

Bujdosó Sándor Bujdosó Sándornak hívnak. 1940-ben születtem a Hajdú-Bihar-megyei Komádiban. 1988. óta vagyok tagja a Dunaharaszti Református Gyülekezetnek. A gyülekezeti nyaralóban és a templom körül és a felújítási munkákban vettem részt rendszeresen, és a jövőben is szeretnék ilyen szolgálatokat végezni.

Gyöngyösi Rózsa „Gondja van az úrnak az útra, amelyen jártok.&rdquo (Bírák 18:6) A nevem Gyöngyösi Rózsa, nyugdíjas tanár vagyok. Édesanyám helyett két éve lettem presbiter, korábban pótpresbiterként szolgáltam. Több évtizede vagyok gyülkezeti tag. Ez alatt az idő alatt az alábbi munkákat végeztem: Az egyház terítőinek mosása, vasalása; részvétel a szeretetvendégségek szervezésében, lebonyolításában; egyházfenntartói járulékok beszedésében; nyolc éve végzem a gyülekezet iratterjesztését. Megválasztásom esetén ezt a munkát szándékozom folytatni.

Kemény Mátyás Kemény Mátyás vagyok. 1975-ben születtem, gyerekkorom óta Dunaharasztiban élek. 1992 óta vagyok a gyülekezet tagja. Feleségem, Keményné Váradi Erzsébet hitoktató, akivel 8 éve élünk boldog házasságban. 3 gyermekünk van. A Kolos Richárd szakközépiskolában végeztem elektronikai műszerész szakmát. Ezek után a Műszaki Egyetemen Informatikát tanultam. Műszaki beállítottságom miatt elsősorban a gyakorlati, műszaki kérdésekben tudom a gyülekezet gyarapodását szolgálni. Eddigi munkáim: szellőztető rendszer telepítése, fűtési rendszer modernizálása, videó rendszer kiépítése és egyéb apró villanyszerelési munkák.

Keményné Váradi Erzsébet Keményné Váradi Erzsébet vagyok. 1972-ben születtem. 15 éve vagyok a gyülekezet tagja. Tanulmányaimat a Nagykőrösi Református Tanítóképző főiskolán végeztem, tanító hitoktató szakon. Egy évig hitoktatóként szolgáltam, azóta (6 éve) GYES-en vagyok otthon három gyermekemmel. Emellett is végzek gyermekekkel kapcsolatos szolgálatokat. Mivel szívügyem a gyermekek Istenhez való vezetése, szeretném a gyülekezet életét továbbra is ebben az irányban előrébb vinni.

Nemes István Nemes István, 46 éves gyógyszerész, vagyok. 1988. tavaszán költöztünk Dunaharasztira. 1988-96 között a helyi gyógyszertárban dolgoztam (illetve 1 évet Gyártelepen), azóta helyettesítek a környékbeli gyógyszertárakban. 1993. novemberében szabadított meg az Úr egy szörnyű szenvedélyemtől. Ezzel a szabadítással visszakaptam mindent: feleségemet, két „kisfiamat”, hivatásomat... és egy bizonyosságot: „Ő soha el nem hagy!” A gyülekezet 1994. karácsonyán fogadott be, feleségemmel együtt. Azóta folyamatosan részt veszek a gyülekezet munkájában. Főleg a diakóniai munkában igyekeztem hasznossá tenni magam (egyéb segítségnyújtás mellett: diáktáborok; gyülekezeti rendezvények, stb.), ezt szeretném folytatni. Két gyermekünk van. Andris a gyülekezeti ifi „oszlopos” tagja; Gábor sem áll túl messze ettől, de még „nyesegetni” kell… Feleségem, Margó, szintén a gyülekezet aktív munkása. Rövid bemutatkozásomat 1993. novemberében Dömösön kapott igével zárnám: „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az őt félők iránt” (Zsolt. 103:11)

Sütő Péter A nevem Sütő Péter, 28 éves vagyok. 10 éve kerültem először a Református Gyülekezet ifjúságába, majd nem sokkal később lettem az Úr gyermeke Jézus Krisztus által. Ez után kaptam elhívást arra, hogy „embereket halásszak”. A rá következő évben konfirmáltam. Azóta elsősorban az ifjúsági misszióban tevékenykedem a gyülekezetben, illetve az istentiszteletek körüli munkákban. Ez az, amiben továbbra is szeretnék tevékenykedni. Jelenleg vállalkozó vagyok, fél állásban a REFISZ-nél dolgozom, ahol a Felügyelő Bizottság tagja is vagyok.

Szanyi Éva „Az Isten egymagában mindenre képes, Mégis úgy látta jónak, hogy rád is számítson.” Azért ezzel az idézettel kezdem soraimat, mert ez volt, az az utolsó mondat, ami kimondatta velem a presbiterség melletti döntésemet, vagyis az igent a felkérésre. Szanyi Évának hívnak. Óvónőként dolgozom itt Dunaharasztin a Napsugár Óvodában. A gyülekezetbe 1989-benkonfirmáltam. Isten mellett, pedig 1992-ben döntöttem egy nyári szárszói konferencián. Azóta próbálok kisebb-nagyobb sikerrel az úton járni, de hol elfáradok, hol meg lankadok, de Isten így is, mégis számít rám. Az utóbbi időben Isten sok mindenre tanítgatott,formált, remélem ezután is jó anyag/agyag leszek az Ő kezében.

Dr. Székely Károly Dr. Székely Károly Székely Károly vagyok, Kárpátalján születtem, Beregszászban nőttem fel. Tizenhét éve vagyok Dunaharaszti lakos, s egyben a Dunaharaszti Református Egyház tagja. Hat éve vagyok egyházunk presbitere. Hivatásomnál fogva a diakóniai bizottságban igyekeztem tevékenykedni több-kevesebb sikerrel. A presbiteri választóbizottság tagjai megkerestek azzal a kéréssel, hogy a következő ciklusra is vállaljam egyházunk presbitérium-tagságára való jelölést. A felkérésre igent mondtam.

Tóth Károly gazdasági gondnok Egy kis dunántúli faluban, hívő, református családban nőttem fel. 48 éves vagyok. Gépészmérnöki és pénzügyi szaküzemgazdászi oklevéllel rendelkezem. 1983-ban megnősültem, azóta lakom Dunaharasztiban. Három gyermekünk van, és nagy hálával tartozom Istennek, hogy elmondhatom: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Előbb pótpresbiter voltam, majd 1987-től „rendes” presbiter, az utóbbi hat évben pedig, mint missziói gondnok szolgálok. Örülök, hogy képességem szerint részt vehetek egyházközségünk életének alakításában, építésében. Konfirmációi igém az én naponkénti fohászom: „Szálljon reám Uram a te kegyelmed!” (Zsolt 119,41). Vallom, Pál apostol szavaival, hogy mindnyájunknak erre van szükségünk, „hiszen kegyelemből van üdvösségünk, a hit által…”

Vörös Péter missziói gondnok 1972-ben születtem Budapesten. Születésem óta Dunaharasztin élek. Itt végeztem középiskolai tanulmányaimat a Baktay Ervin Vízügyi Szakközépiskolában. A technikus képesítő vizsgát követően 1992-ben Budapesten egy csatornaépítő cégnél helyezkedtem el, ahol előbb munkahelyvezetői, majd csoportvezetői beosztásban dolgozom mind a mai napig. Az apai nagyapám révén, aki nyugalmazott református lelkész már gyermekkoromban kaptam keresztény tanítást. Megkeresztelésem majd konfirmációm a Bugyi gyülekezetben történt, ahol a nagyapám szolgált. A dunaharaszti gyülekezettel 1993-ban kerültem kapcsolatba, egy nyári kerékpártúrán ismertem meg az akkori ifjúságot. Rendszeresen 1994-től jártam az ifjúsági órákra és a vasárnapi Istentiszteletekre, ebben az évben jutottam hitre. Megalakulása óta tagja vagyok a gyülekezet énekkarának. 2000 óta pótpresbiterként majd presbiterként részt veszek a gyülekezet vezetésében. Az utóbbi években több gyülekezeti kirándulást is szerveztem (pl: Okány-Gyula, Miskolc-Sárospatak, Erdély) és részt vettem a gyülekezeti építkezésekben is. Nős vagyok, két gyermekem van.